Hogyan tovább Andy Murray?

Írta: Farkas Anett, 2011. március 31. napján

A skót, aki kétségkívül brit, ha nyer és egyértelműen skót, ha veszít. Legalábbis a brit sajtóban. A szívében igazi lokálpatrióta skót, aki büszkén teríti magára a Union Jack-et is. Bárhol, bármikor. Andy Murray. Bajban van.

Amikor 2010. november 27-én Londonban – a később az év teniszmérkőzésének nevezett – Masters Cup elődöntő után azt mondta a sajtótájékoztatón: “Today is the reason why I play tennis”, vagyis a mai nap (értsd: ez a mérkőzés) az az ok, amiért én teniszezek, senki nem gondolta volna, hogy alig 3-4 hónappal később rá sem lehet ismerni majd. Az említett mérkőzést a világelső Rafael Nadal ellen játszotta és elveszítette…Mégis elképesztően pozitívan állt a vereséghez (is). Még több munkára, még jobb eredmény elérésére sarkallta magát a világranglista 4. helyezettje. 2010 decemberét Floridában, Miamiban tölti és eltökélten készül 2011 első Grand Slam Tornájára, a Melbourne-ben megrendezésre kerülő Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságra. Nincs megállás, még Karácsonykor is edz és ezt egy, a facebook-ra feltett friss fotóval is bizonyítja. Íme, lássa mindenki: a britek első számú teniszezője mindent megtesz azért, hogy végre egy Grand Slam Torna trófeáját is a magasba emelhesse, 16 ATP tornagyőzelemmel a háta mögött.

Andy már 2008-ban és 2010-ben is játszott 1-1 GS Finálét, igaz nem sok eredménnyel. Mindkétszer sima vereséget szenvedett a sportág kimagasló alakjától, a svájci Roger Federertől. Mégis itt az idő, hogy Andy Murray végre Grand Slam Tornát nyerjen. Már 2011 januárjának legelejétől Ausztráliában tréningezik, illetve játszik a Hopman Kupán, valamennyi mérkőzését megnyerve jó nevű ellenfeleivel szemben. 2011. január 17-én elérkezik a várva várt pillanat: megkezdődik az Ausztrál Open. Andy sorban gázol át ellenfelein (Beck, Marchenko, Garcia-Lopez, Melzer, Dolgopolov), szettet is csak a negyeddöntőben veszít először. Tény, hogy bizonyos értelemben szerencséje is van. Sorban esnek ki azok, akikről mindenki azt hitte: no, majd a következő fordulóban ő megmutatja Andy Murray-nek. Végül az elődöntőben sem a végállomásnak gondolt Rafael Nadal várja. Vagyis – zsinórban másodszor – Andy “besétál” az Ausztrál Open döntőjébe. És újabb lehetőséget kap az élettől: a másik elődöntőben ugyanis Novak Djokovics legyőzi Federert. Azt a Federert, aki éppen 1 évvel korábban azon viccelődött, hogy “szerencsétlen” Murray-nek bizonyára elviselhetetlen teher, hogy a britek “évezredek óta” nem nyertek egyetlen GS-t sem. Azok a britek, akik – legalábbis úgy tartják -, a tenisz őshazájában élnek és évente megrendezik a földkerekség legismertebb teniszversenyét Wimbledonban. (Valóban, ezidáig utolsó GS diadalukat Fred Perry aratta 1936-ban).

De hát hol van már 2010 januárja? 2011-ben Andy ismét döntőt játszik és sokan arra számítanak: legyőzheti az Ausztrál Opent 2008-ban egyébként már megnyerő Djokovicsot. A döntő meglehetősen egyoldalúra sikerül. A szerb átgázol Murray-n, még egy szettre sem futja a skótnak. Bár ezúttal már nem sírja el magát bánatában a díjátadó ceremónián, látszik, hogy rettenetesen csalódott. Mindenkiben felrémlik 2010. első féléve és Andy vesszőfutása. Ezt követően először igazán csak Wimbledonban játszik jól és eredményesen, ahol az elődöntőig jut. Innen viszont felfelé ível a játéka, eredményessége, egészen a már említett londoni Masters Cup elődöntőig. Az ismét elveszített GS döntő – egyenlőre úgy tűnik -, a tavalyi tapasztalatok ellenére padlóra küldte Andyt. Rotterdamban, Indian Wellsben és Miamiban is az 1. fordulóban búcsúzik és két alkalommal is a világranglistán 100-on kívüli, semmilyen komoly eredménnyel nem rendelkező teniszezőtől kap ki.

Ekkor aggódni kezd a teniszvilág “színe-java”. “Jönnek-mennek” a tanácsok. Andy 2010 júliusában szakított edzőjével Maclagan-nel és azóta Alex Corretja “részidős” edzőként, de inkább tanácsadóként segítette, mostanáig. E héten robbant a bomba és a brit sajtó (amelyik nagyon sokszor bánt nagyon keményen a fiatal skóttal), megszellőztette, hogy a korábbi világelső, nyolcszoros Grand Slam győztes Ivan Lendl szívesen edzené Murray-t. Ivan, miután 1994-ben visszavonult a profi tenisztől, egészen 2008-ig – hátfájdalmai miatt – ütőt sem foghatott a kezébe. Nem is fogott. Ekkor kezdett újra edzeni, játszani és mára egyértelműen visszakerült a teniszvilág körforgásába. Bár Ivan sosem dolgozott edzőként (talán csak öt leánygyermekét tanítgatta a tenisz fortélyaira, igaz belőlük is golfozók lettek végül), a hírre a médiában világszerte megjelenő reakciók egyértelműen jó döntésnek tartanák Andy részéről az egykori bajnok ajánlatának elfogadását. És hogy mi szól Ivan mellett? Az első 4 GS Finálé elvesztése, amit követően mégis képes volt 8 Grand Slam Tornagyőzelmet elérni. (Összehasonlításképpen a Grand Slam örökranglista: Federer 16, Sampras 14, Emerson 12, Laver és Borg 11-11, Tilden 10, Nadal 9,  Lendl, Connors, Roswell, Agassi és Fred Perry 8-8 győzelem). Látni  kell tehát, hogy GS-t nyerni rendkívül nehéz dolog.

Ki más segíthetne tehát Andynek túllépni a saját árnyékán – és végül 75 év után ismét GS tornagyőzelemig repíteni a britek hírnevét – , mint Ivan Lendl…

Ami tény: Andy és Alex Corretja útjai elváltak. Talán pár óra, talán pár nap, talán pár hét és kiderül: hogyan tovább Andy Murray. Aki, ha nyer brit, ha veszít kétségkívül skót, de csak a briteknek.