Írta: Farkas Anett, 2016. május 14. napján
Eredetileg
úgy gondoltam a tegnapi Nadal – Djokovics római Masters negyeddöntőről,
hogy az Rafa számára a “Most vagy Soha” alkalom lesz. Hogy talán ő maga
is úgy készül(t) rá: vagy megverem most, vagy már soha. A mérkőzés
után, a vereség ellenére, már az eredmény tudatában újra megnézve a
mérkőzést rájöttem, hogy ezt simán el kell felejteni. Ez pedig nekünk
Rafa drukkereknek, lássuk be, jó hír. Nekem legalábbis feltétlenül az.
Rafa
utoljára 2014-ben, a Roland Garros fináléjában, négy szettben tudta
legyőzni Novak Djokovicsot. Azóta hatszor játszottak Róma előtt és mind a
hatot tehát Djokovics nyerte. Rafa vesszőfutása valamikor 2014 nyarán
kezdődött igazán (lásd korábbi összefoglaló írásaimat:
de
szerintem idén, a monte-carlói diadallal véget ért. Szerencsére.
Szerencsénkre. Látni kell, hogy ez a Rafael Nadal már nem az a Rafael
Nadal. Az év elején a dohai döntőben kapott egy 6:1, 6:2-t a szerb
világelsőtől, pedig nem volt mondható, hogy csak lézengett a pályán.
Utána Rafa így nyilatkozott: “Soha életemben nem láttam még senkit így
játszani a teniszpályán”. Sokan kételkedtek: persze, csak magát
mentegeti. Majd Djokovics “agyonverte” Federer-t és Murray-t is az
Ausztrál Open-en, jobb ezt most nem szépítgetni.
Ez a
négy ember, aki számít a teniszben a mi szemszögünkből, Rafa
szemszögéből. Néha még Wawrinka be-bekacsingat ebbe a körbe, de másnak
itt nincs helye. Van tehát Novak Djokovics, aki meg veri (megveri)
mindhármat. Rafa előtt legutóbb az őt a madridi Masters elődöntőjében
legyőző Andy Murray-t, a madridi döntőben. Az a helyzet, hogy Novak
Djokovics ellen jelenleg nincs orvosság. Pontosabban egy jó ideje
nincsen. Jó hír viszont, hogy a bűvös négyesből azért valaki mindig ott
tud lenni a nyomában. De csak a nyomában.
Indian
Wells-ben az elődöntőben Rafa számára a 6:7, 2:6, vagyis már egy szoros
szett Djokovics ellen, haladást jelentett. Rafa formája folyamatosan
javul, a vak is látja, hogy sokkal jobb most, mint akár 1-2 hónappal
ezelőtt. A tegnapi mérkőzés és az 5:7, 6:7 tulajdonképpen jó eredmény.
És bár fájt tegnap az a vereség, ma újra nézve a meccset, már egyáltalán
nem gondolom, hogy ez volt a “Most vagy Soha” alkalom. Az is lehet,
hogy Novak Djokovics meg sem nyeri a római tornát, de ez jelenleg mit
sem számít. Se az, ha de igen, se az, ha nem. Nekünk az számít, hogy
Rafa tegnap versenyben volt vele, akkor is, ha ez talán nem is a legjobb
formában lévő Novak Djokovics, aki a Roland Garros-ra persze az lesz,
ne legyen kétségünk. Mégis az, hogy Rafa tényleg láthatóan, sőt
látványosan és folyamatosan jobban játszik, ad nekünk okot a reményre.
Jó, hogy játszott Djokoviccsal, persze kár, hogy kikapott tőle, de a
nyolc nap múlva kezdődő Roland Garros előtt ez volt az egyik
legjobb forgatókönyv. A monte-carlói és a barcelonai tornagyőzelmekkel, a
madridi elődöntővel és a római negyeddöntővel a háta mögött most már van remény. Van esély.
Bár
úgy tűnik, hogy Novak Djokovics ellen jelenleg tényleg semmi, de semmi
nem elég, az a határozott érzésem, hogy ez mégsem kijelentő módban
írandó. Csak kérdőjellel a végén értelmezhető: valóban Novak Djokovics
ellen semmi, de semmi nem elég? Választ bő három hét múlva kapunk
Párizsban, a Roland Garros-on, ahol Rafa a tizedik, Novak ellenben a
legelső Trófeájáért száll majd harcba… És ez a csata – higgyétek el –
még nincsen lejátszva…
Ps.:
Szándékosan tekintettem el a mérkőzés statisztikai és egyéb
elemezgetésétől, mert a három nyert szettre menő Francia Nyílt
Teniszbajnokságon egy két játszmás mérkőzés statisztikája lyukas garast
sem ér…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése