Ellenvélemény

Írta: Farkas Anett, 2018. január 24. napján 

Szabó Gábor “Mégis mi a fenéről beszél Rafael Nadal?” című írásához kapcsolódva  

Csak azért, hogy így az elején mindenki meg- és/vagy lenyugodjon, szögezzük le, hogy a férfi teniszben Roger Federer minden idők legeredményesebb játékosa. Ezen alapszik aztán az az állítás, hogy ő minden idők legjobb játékosa is. Most lehetnék cinikus, és mondhatnám, hogy még... De nem vagyok. Se cinikus, se szomorú, netán keserű emiatt. Ha látod Rogert játszani, tudjál nagyon sokat a teniszről vagy éppen semmit sem, azonnal elhiszed, hogy ő minden idők legjobb játékosa. Méltathatnánk az érdemeit, különös tekintettel arra, hogy 37. életéve felé közeledve is ő a világ jelenlegi legjobbja egy olyan sportágban, ahol nem a 37 évesek szoktak a világ legjobbjai lenni… (Talán tekintsünk el most attól a ténytől, hogy a világelsőt egyébként Rafael Nadalnak hívják).    

Ettől függetlenül vagy éppen ezért, engedtessék meg Rafael Nadalnak, hogy azt érezze, gondolja és mondja, amit akar. És engedtessék meg nekünk Rafa drukkereknek, hogy neki adjunk igazat. Szabó Gábor fent említett cikke számtalan igazságot tartalmaz és ezzel nincs is semmi probléma. A gond vele csupán az, hogy arrogáns és tiszteletlen hangnemet használ a világelsővel szemben, ami nem méltó se hozzá, se a csatornához, melyet képvisel, de leginkább nem méltó hozzá, mint Roger Federer elkötelezett drukkeréhez. 

Valójában a cikk eredője nem az, hogy Rafa “nekitámadt” az ATP-nek, mert ez így nem is igaz. Megemlítette, mint ahogyan sok más nagy játékos emlegeti már évek óta, hogy rettentően hosszú a szezon és emiatt rengeteg a sérülés. Ebből következik, hogy jelenleg Djokovics, Murray, Wawrinka és a világelső nem lehetnek érdekeltek az Ausztrál Open végjátékában, mert sérülésből próbáltak visszatérni, de nem sikerült. Kinek emiatt, kinek amiatt, kinek így, kinek úgy. Roger szerencsés, mert évek óta rövidebb szezont játszik mint a többiek és megteheti. Talán mert ő a világ legjobb játékosa. Pontosabban a valaha volt legnagyobb játékos… Talán ezért. 

Rafa valójában a következőket mondta tegnap, olvasson mindenki a sorok között és értse meg, miről szól valójában a fenti “kirohanás”, melyhez kénytelen vagyok ellenvéleményt csatolni. “Nem fogok panaszkodni amiatt, hogy velem ez többször előfordult, mint másokkal. Mert a másik oldalról nézve meg többet nyertem majdnem mindenkinél. Ez az igazság. De ki tudja mi lett volna, ha nincsenek ezek a sérüléseim…” Legszívesebben úgy fordítanám, mert ez van a sorok mögött, hogy ki tudja mennyivel többet nyerhettem volna még annál is amennyit nyertem és még annál is, aki a legtöbbet nyerte… És bizony valójában ez verte ki a biztosítékot. 

Pedig Rafael Nadal egyáltalán nem kívánta megkérdőjelezni senkinek a “legnagyobbságát”, de mindannyian tudjuk, hogy a sérülései nélkül nyilván ő lenne a legeredményesebb játékos, és akkor az ennek mentén meghatározott logikával a valaha volt legjobb is. De őszintén, mi értelme van ennek? 

Szabó Gábor legnagyobb tévedése, az arrogancia és a tiszteletlenség netovábbja pedig a következő két mondatában áll: “Bármennyire is jó barátok, ez a sztori azért könnyen lehet, hogy az örökkévalóságról szól. És most, ha Federer behúzza ezt az Ausztrál Opent, akkor el is dől, alighanem végérvényesen.” 

Dehogy dől el Gábor, azt csak ti, Federer drukkerek szeretnétek, hogy eldőljön…

És annyira jó lenne, ha végre egyszer valaki megértetné velem, hogy miért kell mindig, újból és újból bizonygatni, hogy ő a legnagyobb, ha ő a legnagyobb? Miért féltek ti még mindig Rafael Nadaltól? Mert kétségkívül féltek tőle. Talán azért, mert benne még így is, számtalan sérüléssel, 14 kihagyott Grand Slam tornával a háta mögött és ki tudja mennyivel előtte, ott a lehetőség, hogy egyszer ő legyen a legeredményesebb? És vajon attól majd ő lesz a legjobb is? A legnagyobb is? És vajon kinek számít mindez? 

Amíg ugyanis a lejátszott egymás elleni mérkőzéseik 61%-át Rafael Nadal nyeri, addig nekünk, Rafa elkötelezett drukkereinek nincs okunk aggodalomra és mi nem félünk Roger Federertől. Nem írunk és beszélünk róla kétes hangnemben és tiszteletlenül, inkább élvezzük a játékát és hátradőlve várjuk, hogy behúzza a huszadikat… 

De vajon behúzza-e?