Tegnap összetört egy álom

Írta: Farkas Anett, 2016. május 28. napján

Lassan megszokom, de mégis fáj.

 

Talán még emlékeztek erre a Pierrot dalra, ez jár a fejemben mióta tegnap hallottam a hírt. Eleve bosszankodtam, hogy az Eurosport-on női mérkőzéseket adnak, miközben érdeklődésre számot tartó, izgalmasnak ígérkező férfi meccsek is zajlanak éppen a Roland Garros-on (Kyrgios-Gasquet, Nishikori-Verdasco). Nem is láthattunk belőle semmit. Így utólag minden eltörpül a tény mellett, hogy az éppen zajló egyik női meccs közben Szabó Gábortól kaptuk a hírt: Rafa visszalépett a Garros-tól. Ő se hitte először. Meg mi se. Pedig tényleg robbant a bomba. Pillanatok alatt lett a “híresztelésből” hivatalos hír. Saját szemünkkel láthattuk, fülünkkel hallhattuk, amint Rafa a sajtótájékoztatóján bejelentette a – számunkra és persze számára is roppant nagy csalódást jelentő – visszalépését. 

Ilyen a sport, tudjuk. Bármikor előfordulhat. Tudjuk. Mégis tegnap összetört egy álom. Lassan megszokom, de mégis fáj. Sosem tudjuk meg tehát, hogy idén meglett volna-e a tizedik. Amiben annyira hittünk. Én legalábbis feltétel nélkül és Rafa első két mérkőzése csak további bizakodásra adott okot. Talán kicsit túlzok, de már láttam a Trófeával a kezében. Valahogy nem zavart az sem, hogy a világelső, a non-calendar Grand Slam-re (is) hajtó Djokovics – a sorsolás folytán – már az elődöntőben jöhet(ett volna). 

Nagyon az elején vagyunk még a Tornának. Hat nap telt el és még nyolc nap van hátra addig, míg valaki majd a magasba emeli a Muskétások Kupáját. Továbbra is tartom, hogy Novak Djokovicsot agyonnyomhatja a teher: a “nincs meg még a Garros” és a “meglehet a non-calendar Grand Slam” terhe. De nekünk ez már nem számít. Nem számít, hogy Djokovics, Murray vagy Wawrinka nyeri-e a Trófeát, netán valaki más megviccel mindenkit (ezt amúgy jómagam kizárom…). Kicsit persze mégis számít. Mert úgy vagyunk, ha már nem Rafa, akkor legyen …. és ide mindenki gondoljon egy nevet, én is gondolok egyet. 

Mert az számít igazán, hogy Rafa csuklósérülése meddig tartja őt távol nem csupán a versenyektől, de egyenesen a teniszpályáktól. Kár azon morfondírozni, ha Madrid óta fájt, mert fájt, akkor minek erőltette. Azért mert hitt abban, hogy jobb lesz és mindennél jobban abban, hogy újra megnyerheti legkedvesebb és legsikeresebb Tornáját Párizsban, a Tornát, amely Legendát csinált Rafael Nadalból, vagyis a Roland Garros-t.

Aztán tegnap összetört egy álom. Lassan megszokom, de mégis fáj…   

     

Ps.: Azon kedves olvasóim kedvéért, akik nem ismerik a fentebb többször megidézett Pierrot dalt, mert talán még meg sem születtek, amikor mi már ezt dúdolgattuk, íme:  

 https://www.youtube.com/watch?v=vdnBtmFd__M