Írta: Farkas Anett, 2024. április 24. napján
Nagyon régen írtam könyvajánlót, pedig nagyon sok könyvet olvastam az elmúlt időszakban is. Akik követnek, netán ismernek is, pontosan tudják, hogy az érdeklődésem szerteágazó, sokféle téma, műfaj, szerző képes felkelteni a kíváncsiságomat. Ám, ha egy könyv címében az a két szó szerepel, hogy Könyvesbolt és Toszkána, mindenki biztos lehet benne, hogy számomra kihagyhatatlan olvasmány lesz. A Park Könyvkiadó Facebook oldalán figyeltem fel Alba Donati “Könyvesbolt Toszkánában” című regényére, és azonnal meg is rendeltem. Tényleg, már önmagában a címe is elég lett volna ahhoz, hogy el akarjam olvasni ezt a könyvet, ám a fülszöveg, és az a tény, hogy a Park Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, csak megerősítette számomra az “ez biztosan az én könyvem lesz” érzését.
És ez tényleg az én könyvem lett. A felszín, ami miatt tetszett, már a fentebbi sorokból is kiolvasható: könyvmolyként imádok mindent, amiben könyvek szerepelnek, pláne egy könyvesbolt, ráadásul imádott országomban, Olaszországban “játszódik”, azon belül is a világ talán leghíresebb régiójában, Toszkánában járunk, szerzője pedig költő, könyves szakember, aki az olasz könyvkiadásban dolgozott nagyon sokáig. Őszintén bevallom, nem hallottam korábban Alba Donatiról, de ahogy a mondás is tartja: jobb később, mint soha. Ugyanis mindennél jobban szeretem azokat a könyveket, amelyekben valaki egyszerűen a saját életét meséli el, ahogy Alba is teszi ebben a könyvben, hisz valójában minden élet egy regény, tele történetekkel, nehézségekkel, traumákkal, felismerésekkel, szépséggel, örömmel és bánattal. És ezek már a könyv, a sztori igazi mélységét adják a tetszetős felszín mellett.
Alba ebben a könyvben életének egyik, sokak által megkérdőjelezett döntéséből indul ki: úgy határozott ugyanis, hogy mozgalmas, nyüzsgő városi életét feladva, visszatér kicsinyke szülőfalujába, a toszkán hegyekbe, és könyvesboltot nyit a mindössze 180! főt számláló Lucignanában. No, innen lesz szép nyerni, gondolhatjuk. Mindezt megspékelve azzal, hogy a boltot (Sopra la Penna) 2019 decemberében nyitotta meg, 2020 márciusában pedig a Covid letarolta az egész világot… Ebből az alapszituációból kalandozik aztán térben és időben hol ide, hol oda, mindeközben megismerjük az életét, a faluját, a családját, a barátait, a vevőit, kapunk betekintést egyrészt a toszkán hétköznapokba, másrészt irodalmi vonatkozású megjegyzései kapcsán kedvelt írói, költői, könyvei világába is.
Külön érdekesség, egyben szívmelengető érzés a számomra, hogy van némi magyar vonatkozása is a történetnek. Szerepel benne valaki, nem is akárki, aki a magyar irodalom hírnevét öregbíti szerte a világban. Ennél többet nem árulok el, már csak amiatt is érdemes lesz elolvasni ezt a könyvet, hogy kiderüljön Alba hozzá fűződő személyes viszonya. Egy szó, mint száz, imádtam ezt a könyvet olvasni, és ajánlom mindenkinek, aki valódi emberek valódi történeteire vágyik, maga az élet zajlik ebben a könyvben, ráadásul a csodálatos Toszkánában járunk, Firenze is felbukkan, szerepel a könyvben a szerző édesanyja, aki életkorát tekintve 100 év felett jár, mondhatjuk maga a történelem. Sok-sok könyv címével is megismerkedhetünk, inspirációt szerezhetünk mit olvasnak mások, számtalan módon kapcsolódhatunk az eseményekhez, ehhez a minden elemében színtiszta, mai valósághoz.
“Amióta megnyitottam a könyvesboltot, nincs olyan beszélgetés, amelyben fel ne merülne a kérdés: “Hogyan jutott eszébe az az ötlet, hogy könyvesboltot nyisson egy száznyolcvan lakosú, eldugott falucskában?”“
“Hogyan jutott eszembe? A dolgok nem jutnak eszünkbe, a dolgok lappanganak, megkelnek, betöltik a képzeletünket, amíg alszunk. A dolgoknak saját életük van, egy olyan párhuzamos zónában sétálgatnak, amelyről még csak nem is sejtjük, hol lehet, aztán egyszer csak bekopognak: megjöttünk, mi vagyunk a te ötleteid, figyelj ránk.”
Fordította: Todero Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése