Írta: Farkas Anett, 2011. június 1. napján
A
világ négy legjobb teniszezője. Külön kaszt. Külön elit. Nemcsak most,
hanem évek óta már. A világ négy legrangosabb tenisztornájának egyike: a
Roland Garros. Párizsban.
Bár
számtalan teniszverseny van a világon és a legnevesebb tornákból is
legalább tizennégy évente, nagyon ritkán adatik meg, pontosabban szinte
soha, hogy az adott verseny első 4 kiemeltje, egyben az aktuális
világranglista első 4 helyezettje is és ráadásul mindegyik eljut az
elődöntőig. Pláne egy Grand Slam Tornán. Most azonban éppen ez történik
Párizsban. 2011. június 3-án Rafael Nadal és Andy Murray, Novak
Djokovics és Roger Federer küzdenek majd azért, hogy bejussanak az év
második Grand Slam Tornájának döntőjébe. Általában ilyenkor kezdődik az
esélylatolgatás. Ki mellett mi szól. És vajon mi szól ellene…
Számtalan
dolgot lehetne felsorolni mind a négy játékos mellett, éppúgy, mint
ellene. Pedig mindez most nem számít. Ez meggyőződésem. Ezek közül a
fiúk közül az elmúlt jó pár év Grand Slam Tornáinak fináléjában valaki
mindig érdekelt volt. Általában ketten is. Közülük hárman összesen 27 GS
Trófea nyertesei. Andy Murraynek van 3 elvesztett fináléja. (Zárójelben
jegyzem meg: Nincs igazság a Földön, ha Andy Murray az elkövetkező 16
hónapban nem nyer Grand Slam Tornát. Ez alatt az idő alatt – beleértve a
mostani Garrost is – hétszer próbálkozhat majd…).
Mégis:
nem szól Federer mellett 16 GS győzelem és Nadal mellett 5 Roland
Garros diadal, sem Djokovics mellett idei makulátlan mérlege. (Újabb
zárójel: Valljuk be őszintén: csak ámulunk és bámulunk azon, hogy Novak
idén még veretlen. Ki így, ki úgy. Kinek tetszik, kinek nem. Én nem
hiszek a dietetikusának (ban). Abban hiszek, hogy az ember többet tud 22
évesen, mint 20 évesen és még többet 24 évesen, mint 22 évesen. Novak
végre teszi a dolgát. Ahogy tudja…). És nem szól Andy Murray ellen (vagy
mellette….) az a sérült boka, amivel a harmadik forduló óta játszik.
Amikor
kialakult a negyeddöntő négy összecsapásának párosítása
(Nadal-Söderling, Djokovics-Fognini, Federer-Monfils, Murray-Chela),
tudni lehetett, hogy most aztán nincs mese: a világ négy legjobb
teniszezője elődöntőbe jut a Garroson. Már a Torna előtt érezni
lehetett: őrült egy Garrosunk lesz. Az is lett. Ki gondolta volna, hogy
leginkább azáltal, mert bejött a papírforma.
Nem
azért, mert Fognini ki sem tudott állni Djokovics ellen és Murray “csak”
Chelával játszott. De Rafael Nadal ismét bebizonyította, hogy
2009-ben, a Garroson elszenvedett egyetlen veresége alkalmával
valójában nem Robin Söderling verte meg, hanem saját sérülése győzte le.
(A svéd úgy a tavalyi döntőben, mint a mai negyeddöntőben – bizonyos
értelemben – semmit, de semmit nem mutatott. Nem tudott mutatni…). Roger
Federer pedig úgy játszik idén Párizsban, a legnehezebb Grand Slam
versenyén, mintha imádott Wimbledonjában lenne. Álomszépen. Ahogy ő
egyébként is játssza a teniszt. Ha hagyják. Vagy ha ő hagyja magának.
Még a
párosítás is tökéletes. Köszönjük Ana Ivanovicsnak, aki sorsolt a
Tornára. Rafa és Andy hagyományosan űrteniszt játszanak egymás ellen,
valóságos Jedy Lovagok a pályán…. Novak és Roger. Nos, ki ne tudná a
2008-as Ausztrál Open óta: mit jelent egy Federer-Djokovics. Nekik. És
nekünk.
Bárki
is emeli magasba a Muskétások Kupáját, nagyszerű győzelmet arat majd.
És megérdemli. A Spanyol, a Szerb, a Svájci és a Skót. Ma mind a négy
fiúnak éppen 25 százalék az esélye. Vasárnap már csak ketten lesznek,
50-50 százalék eséllyel…
Mégis van egy tippem, hogy 2011-ben ki nyeri a Roland Garrost. Hát nem paradoxon??!! Nektek van tippetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése