Suhajda Szilárd emlékére…

 Írta: Farkas Anett, 2023. május 31.  

“…kik ők, hogy bárkit megítéljenek?”

Ha Szilárd tragikus halála kapcsán egyetlen cikket olvasnál el, az mindenképp a csupasport.hu oldalon Vincze Szabolcs tollából megjelent írás legyen, tehát ez:

https://www.csupasport.hu/hegymaszas/egy-tragedia-margojara-a-hegymaszokat-nem-megerteni-kell-hanem-elfogadni-80452/

Jó magam olyan szerencsés vagyok, hogy egyszer egy előadása után találkozhattam és válthattam pár szót Suhajda Szilárddal. Vajon hogy kerültem oda? A magashegyi hegymászás már az 1990-es évek óta “foglalkoztat”, természetesen szigorúan a rajongó szemével és csodálatával, valójában nekem semmilyen fogalmam nincs a hegymászásról tapasztalati szinten, igazából még a hegyekről sem nagyon. Ugyanakkor az elmúlt három évtizedben folyamatosan követtem a magyar expedíciókat, a magyar vonatkozású “eseményeket”. Időnként lehetett látni külföldi dokumentumfilmeket is, félelmetesnek, egyben lenyűgözőnek találtam, különösen a nyolcezer méter feletti hegyek megmászására irányuló “vállalkozásokat”. Ez alapján szinte furcsa lehet, mégis igaz, hogy gyakorlatilag véletlenül kaptam el valamelyik tévés csatornán úgy 6-7 évvel ezelőtt az 1996-os Everest tragédiáról 2015-ben készült mozifilmet (Everest, rendezte: Baltasar Kormákur), ami teljesen beszippantott, mindent tudni akartam róla, ezért egymás után olvastam el a tragédia három túlélőjének könyveit, melyben mindenki természetesen a saját szemszögéből közelíti meg az eseményeket, így talán együtt adnak valamiféle hiteles képet. Számomra azonban az volt a lényege Jon Krakauer (Ég és Jég)Anatolij Bukrejev (Hegyi őrület), valamint Beck Weathers (Túléltem az Everestet) írásainak, hogy rengeteg információt szereztem ennek az egésznek a mibenlétéről, a mélységéről, a megszállottságuk eredendőjéről, tényekről és tévhitekről, egyáltalán arról az egész (külön) világról.

Nem sokkal ezután, 2017-ben Szilárd akkori mászótársával, Klein Dáviddal járt az Everesten, és bár a világ legmagasabb hegyének meghódítása nem sikerült, mindkét mászó rendkívüli eredményekkel rendelkezik más nyolcezres csúcsokon. Mondhatjuk, nem akárkik. Így amikor 2017 novemberében együtt tartottak előadást Pécsett az az évi közös expedíciójukról (mert igen, ez még így is nagyon nagy szám, ne legyünk ebben tévedésben), tudtam, hogy ott a helyem. Tényleg tátott szájjal hallgattam ezt a két fantasztikus embert, nagyon meghatározó este volt a számomra. És mindazok számára, akik ott voltak, mert óriási tapssal, rengeteg kérdéssel jutalmazta őket a közönség. A találkozó végén természetesen lehetőség nyílt fotót, aláírást kérni, de beszélgetni is velük. Ebből nem akartam kimaradni, a közvetlenségük, odafigyelésük, kedvességük, szerénységük példaértékű volt, máig nagyszerű emlékként él a szívemben. Szilárd személyében egy kiváló sportolót és példaképet veszítettünk, a legőszintébb együttérzésemet fejezem ki ezzel a rövid blogbejegyzéssel családja, szerettei, barátai és mindazok iránt, akik hozzám hasonlóan megrendülve fogadták azt, ami vele történt 2023. május 24-25-én a Himalájában.

Az elszántsága és a mosolya örökre velünk marad…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése