La Décima

Írta: Farkas Anett, 2017. április 23. napján

Így mondják spanyolul, hogy a “tizedik”. Talán meglehetett volna előbb is, de valahogy úgy alakult, hogy a kilencedik csak később sikerült, mint amire számítottunk. Rafael Nadal ugyanis 2005 és 2012 között egymás után nyolcszor diadalmaskodott a monte-carlói ATP 1000-es tornán, ki merte volna gondolni hát, hogy a következő három évben nem terem majd babér neki. Éppen Monte-Carlo-ban. Pedig így alakult, ám három év kihagyást követően 2016-ban a Torna örökös bajnoka begyűjtötte a kilencedik Trófeát is, így azóta sokat álmodoztunk arról a bizonyos tizedikről. Egészen pontosan egy kerek esztendőn át. Tavaly április közepétől idén április közepéig. La Décima. A Tizedik. Most már megvan.

Elárulom, könnyek között írom ezt a posztot, sőt, a reggeli kávézás közben is sírtam már egyszer, mégpedig akkor, amikor a mai nap legfontosabb eseményére gondoltam és kimondtam magamban, majd hangosan is: La Décima. A Tizedik. Nem lehet(ett) sírás nélkül megállni. Olyan teljesítményről beszélünk, ami nemcsak a tenisztörténelemben, de az egyetemes sporttörténetben is gyakorlatilag páratlan. Nem is nagyon létezik. A teniszben egészen pontosan 2017. április 23. napjáig egyáltalán nem is létezett. Soha senkinek nem sikerült még ugyanazt a teniszversenyt tíz alkalommal is megnyerni. Ez óriási bravúr. Roger Federer számtalan tornán áll hét győzelemmel és egészen pontosan egy tornán, Halléban nyolccal. Pete Samprasnak is van hét trófeája Wimbledonból és ennyi. Az egészen elképesztő ebben azonban az, hogy Rafael Nadal még két további tornán is nyert már kilenc alkalommal, Barcelonában és Párizsban, a Roland Garros-on. Ami ad absurdum, látva Rafa idei formáját, azt is jelentheti, hogy idén még kétszer megismételheti ezt az amúgy önmagában is páratlan, elképesztő, szinte hihetetlen, varázslatos teljesítményt. Keresem a szavakat, a jelzőket, de nem találok belőlük eleget, hogy kifejezhessem, mit ért el ma a tizennégyszeres Grand Slam győztes spanyol ikon, a tenisz történetének (egyik) legnagyobb játékosa.

És ha nincsenek jelzők, jöjjenek a számok. Nem elég, hogy Rafa ma Monte-Carlo-ban, az egyik legrégebb óta megrendezésre kerülő tornán, tizedszer tudott nyerni, ez egyben az ötvenedik salak-pályás tornagyőzelme, ezzel pedig vezeti az örökranglistát, vagyis nincs ember ő előtte a Földön, aki valaha nyert volna ötven alkalommal salak-pályás trófeát. Nem kell hozzá nagy bátorság, hogy azt mondjam, nem is lesz (talán) soha. Az ötvenedik salak-pályás diadal egyben Rafa számára a hetvenedik ATP tornagyőzelmet is elhozta. Nagyon nagy számokról beszélünk, ha belegondolunk, hogy Rafa még mindig csak 30 éves, és ha végre megadja a sors, hogy sérülések nélkül tud játszani, akár csak 2-3 évet, akkor ki tudja mennyi győzelem és trófea áll még előtte. Előttünk. 

Mert azt látnunk kell, hogy Rafael Nadal egészséges. Ezt utoljára 2013-ban, igen, 2013-ban mondhattuk el róla úgy, hogy akkor hét hónapos kihagyásból tért vissza és nem játszott annak az évnek az első hónapjában sem, kihagyva többek között az Ausztrál Open-t. Majd onnan lett év végére világelső. Idei teljesítménye már most is nagyon figyelemre méltó, habár a monte-carlói tornát megelőzően három döntőjéből hármat is elveszített, így 2017-ben ez az első tornagyőzelme. Nagyon meglennék lepődve, ha a salak-pályás szezonban túl sok esélyt adna a többieknek. Négy tornája lesz még, jövő héten Barcelona, majd a madridi és a római ezresek és végül a Roland Garros. Jelenleg úgy tűnik, nincsenek is ellenfelei, hiszen az idei év eddigi legjobb játékosa, az Ausztrál Open-t és az amerikai Masterseket megnyerő  Roger Federer kihagyja a salak-pályás versenyeket, Novak Djokovics teljesen elveszítette a motivációját, és gyengélkedni látszik a világelső Andy Murray is. Sérült Nishikori Kei, Wawrinka pedig Wawrinka, a többiek ha éppen nagyszerű játékosok is salakon, en bloc nem számítanak igazi kihívónak.

Mert ne legyünk kérem tévedésben, a tenisz kereken egy évtizede négy játékosról szól igazán, az úgynevezett nagy négyesről, ami volt, van és nagyon úgy néz ki, hogy egy jó darabig lesz is még. Ehelyütt külön mondok köszönetet Roger Federernek, hogy még mindig nemcsak ütőt fog a kezébe, de úgy játszik, ahogy. Azt gondolom, hogy előbb vagy utóbb, most inkább úgy tűnik, utóbb, de magára talál majd Djokovics is. Andy Murray-t pedig képesnek tartom arra, hogy Rafát megakadályozza abban, hogy az elkövetkező négy versenyéből ne nyerje meg mind a négyet. De képes lesz-e valaki arra, hogy megakadályozza Rafát az újabb és a még  újabb “tizedik” begyűjtésében? Jelenleg úgy látszik, nincs ilyen játékos a Tour-on.

La Décima. A Tizedik. Rafa úgy fogalmazott a díjátadó ceremónián, köszöni az életnek, hogy megadta számára ezt a lehetőséget, hogy tízszer nyerhetett ugyanazon a Tornán. Micsoda alázat van ebben a mondatban is, miközben ehhez a teljesítményhez az isten adta tehetségen kívül rengeteg elvégzett munkára, a sérülten eltöltött hónapokban mutatott türelemre, kitartásra, a “még mindig képes vagyok rá”-ba vetett hitre, a változás és a változtatás elfogadására is óriási szükség volt.

Rafael Nadal, nem ismerek nálad nagyobb sportembert, nincs sportoló a földkerekségen, aki ezt jobban megérdemelte volna.

Jöhet az újabb Décima, az újabb Tizedik, immár Barcelonában, ahol Rafa nemcsak egyszerűen pályára lép majd, hanem egyenesen a Róla elnevezett Rafa Nadal Pályára vonulhat ki, várhatóan először szerdán.

Íme, ilyen egy igazi, élő legenda: